Üdvösség

"Isten az aki üdvözít, nem mi kell magunkat üdvözítsük." (Borzási István)
Isten sok szorongást leplezett le. Sok félelemet és kudarcot. Mennyire alázatosan teszi. Amikor bűnt leplez le, akkor megszomorodunk, de ezt a javunkra teszi. Valamikor belefáradtunk a független hívő életbe, tudtuk, hogy nem megy egyedül. A könyvekből sem lehet üdvözűlni, csak az elméleti oldalát megtudni. A szüleink sem üdvözíthettek, noha ők sokat imádkoztak értünk. Akkor amikor Istent barátként ismerjük, akkor bízhatunk benne maximálisan, mert ő erős, hatalmas, és irgalmatlanul nagy intelligenciával rendelkezik. Ő valóban kitudja munkálni az üdvösséget.
Amikor nem számíthattunk másra, mint arra, hogy Isten megbünteti az összes generációs bünt, vagy kiosztja azt másoknak, hát legnagyobb csoda akkor történik. Isten nem a generációs bűnök után kutat. A Megváltót küldi el. Ő a tökéletes Atya, aki maximális figyelmet szentel legcsöpp gyermekének is. A Megváltó azért jött, hogy bőséget adjon. A földre jött, hogy bemutassa a legjobb Atya szeretetét, hogy megszüntesse a nyomort, az elnyomást, a betegséget, a háborút. Amikor legnagyobb tehetetelenségünkben kitörtünk vagy összeroskadtunk, Isten meglátogatott.
Ő nagyon irgalmas és kegyelmes. Már itt a földön élhetünk mennyei légkörben.