Buta döntés?

Egyszer egy nyugati országban felajáltak egy kislánynak évi 4O.OOO$ fizetést. Ő azonban azt mondta, hogy oda megyek ahol nagy a szükség. Tudom, hogy valahol van egy ember, akinek szüksége van rám. Mindent elhagyott. Sok idő mulva érkezett meg a bizonyos helyre. Akkora már leszegényedett, a tarisnyája is elkopott, mindenki őrültnek nyilvánitotta, hogy miért nem választotta azt ami anyagi szempontból a legjobb lett volna. Azonban ő azt mondta, hogy "nem bolond aki odaadja, amit úgy sem tarthat meg, hogy megnyerje azt amit nem veszíthet el." (Jim Eliot).
Ez a személy megértette azt, hogy az anyagi jólét kiüresít, tartalmatlanná és felszínessé tesz. Ami azonban értéket jelent az az emberi lélek. Azzal kell foglalkozni, amikor a sátán elakar csábítani. Hiszen, ott lenni, és tenni Isten akaratát, legnagyobb kincs. Még ha kopott is a tarisznya és még ha száraz is benne a kenyér, még ha mindenki útközben meggondolta magát, ő akkor is kitartott. Nem fordult vissza. Várta a palota, és a földi dicsőség, de ő másat választott. Igent mondott Istennek, noha halvány fogalma sem volt arról, hogy mi lesz ezután.