Thursday, October 28, 2010

Zsoltárok 13

Uram meddig felejtkezel el rólam végképpen? Meddig rejted el orcádat tőlem? Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?
Nézz ide, felelj nékem Uram Istenem, világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra, hogy ne mondja ellenségem: meggyőztem őt, háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok. Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek, hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!

Monday, October 18, 2010

Thursday, October 7, 2010

Vajda Pál, Együtt indultunk...

Együtt indultunk el - kéz a kézben,
s így szólítottalak: én testvérem!
Mint a gyermekek, olyan boldogok,
Karjaikban hordtak az angyalok.
Már nem volt bűnünk és nem fájt semmi,
Nem vágytunk egymástól nagyobb lenni.
Békeországban éltünk mi együtt,
Napfényben jártunk, egymást szerettük.

De egyszer közben valami történt:
Kígyó módjára férkőzött közénk
Egy érthetetlen, szörnyű nagy átok,
Nincs napfény többé, sötétben járok...
Nem fogjuk ma már egymásnak kezét,
Nem hallunk többé mennyei zenét.
Testvérem vagy de nem bízom benned,
Egy Atyánk volt s ma már az istened.

Szép voltál akkor ma rút az arcod,
s felingerel ha hallom hangod,
Ha mosolyogsz én vigyorgást látok,
Mi áldás volt rég, ma reánk átok.
Mi történt veled, változott színed?
Aki szerettél, kővé vált szíved?
Nem látunk tisztán, valami történt...
Hogy hidaljuk át ez az átok-örvényt?

Nézd fiaink is nyomunkban járnak:
Egymásban testvért már ők sem látnak!
Országhatáron túl száll az eszme,
Ember az embert meg még sem lelte.
Csillagok közt jár, de lent a földön
Egymásra les, hogy bántson és öljön.
Tiszta erkölcsét vásárra vitte,
Amit prédikált maga sem hitte.

Igy állunk ma, de mit hoz a holonap,
Ha a gyökér már halálra korhadt?
Ha vak szemünk nem látja már a fényt?
Ha összezúzúnk minden szép reményt?
Együtt indultunk, álljunk meg Testvér!
Ki sötétben jár, célhoz soh'se ér.
Atyánk lát mindent s üzeni neked:
Engedd megfognom ismét a kezed!

Köszönöm Istenem

Köszönöm, hogy mellém áltál a bajban. Mégis ott van a kísértés, hogy letagadjam a Szentlélek munkáját. A legnagyobb bűn a Szentlélek ellen való vétkezés, amikor lázadsz a Szentlélek ellen, nem ismered fel munkáját, és tagadod azt. (Borzási István) Pedig saját bőrén tapasztalta, hogy a Lélek megelevenít, életre kelt, megteszi azt amit az orvosok nem tudnak megtenni, és most újra kell emlékeztetni. Nem tudja kivárni az Isten időzítését, hanem ide oda rohangál, és azt hiszi, hogy Isten őt elhagyta, már nem váltja valóra azt amit megígért. Ha Isten hátat fordított, az csak is a bűn miatt van. A harag kezelése nem a dűhkirtörések alatt oldódik meg. Nem lehet így Isten áldásaira várakozni. Nem lehet támadó állásponttal győzedelmeskedni. Isten olyan jellemet akar formálni ami dicsőségére van. Ne fáradj ebbe bele. HA elfáradtál a harcban, a sok vesztesség miatt, újra kell kezdeni.

Wednesday, October 6, 2010

Let scars heal and life go on.