Az ember az élete alatt, legtöbbször olyan dolgok miatt aggódik, amelyek soha nem történnek meg.
Aggódik olyan dolgok miatt, amelyeket igy is, úgy is megkap. Aggódunk, hogy miért nincs állandó, jó fizetés, kiegyensúlyozott értékrend, kiegyensúlyozott magányosélet, naponta ötször étkezés, két-óránként sok friss víz, minden percben új ruha, frissesség a sok munka után, stb.
Zsonglőrködünk olyan hivatal előtt, ahol évek óta bezárták az ajtót. Az önszugeszció mégis azt sugja, egy napon fölírat jelenik meg az ajtón: Open to Public: 11.3O-12.3O.
De mi mégis aggódunk, mert ilyen az ember.