Félelem

"Aki fél az nem lett teljessé a szeretetben".
Hívő életünk során talán mind találkoztunk olyan helyzetekkel, amikor nagyon féltünk. Ilyenkor mások felháborodnak, hogy ők már jóval előttünk járnak, olykor jogosan. Azonban vannak olyan bölcs, megértő, személyek, akik nem nyers bírálattal, vagy lenézéssel regálnak, hanem teljes őszinte segítőkézséggel. A hivő ember bűntudatot érez, hogy miért vannak visszatérő félelmei. Halálfélelem, kudarctól való félelem, visszautasítástól való félelem.
Sokszor egy hosszú utat kell megtenni míg ezeket Isten elveszi. Vagy van olyan félelem, amit Isten nem vesz el, de erőt ad elhordozásához. Tehát nem annak gratulálok, aki soha nem kellett ehhez hasonló problémával szembe nézzen, hanem annak aki végig vitte Istennel a meggyógyulás folyamatát, és nem adta fel. Nem tesz jót ha elkerüljük a szorongást kiváltó helyzetet. Az ember személyes felelőssége, hogy addig tegye ki magát annak, míg a szorongás nem csökken, ill. nem múlik el, azaz "kutyaharapást a szôrével".
Ha energiánk 6O%át arra használjuk fel, hogy félelmünket próbáljuk elrejteni, akkor nagyon kevés energiánk marad arra, hogy másokkal foglakozzunk. Tehát érdemes kérni Istent, hogy folytassa gyógyító munkáját életünkben, és ha olyan terület is van, ami csak a mennyben lesz tökéletes, akkor kérjük, hogy oda vezessen be minket győzelmesen.
Vagy te győzöd le a félelmet, vagy a félelem győz le téged.