Beszélgetés Istennel

"Nem az a nagy csoda, hogy mi csüngünk Isten szaván, hanem az csoda, hogy Ő csüng a mi szavunkon."
Számomra az volt a legmélyebb élmény, amikor a szüleim meghallgattak. Ha valami vicces hangzott el, mint sokszor, akkor együtt nevettünk. Ha azt mondtam el, ami fájt, ami bántott, akkor együtt sirtak velem. Számomra ez nagyon jól tükrözi, hogy Isten hogyan reagál az én szavaimra. Nem neveti ki, azt ami fáj, és nem sir akkor ha valami vicces. Nem cseréli fel, Ő pontosan jól jelez vissza.
Ő csüng a szavamon. Istennek iszonyúan kifinomult humorérzéke van. Nem hurrog le a derüs pillanatokban, és azt sem mondja, hogy lesz ebből még sírás is. Amikor jó a kedvünk, Isten annyira rugalmas, hogy hozzánk alkalmazkodik. Kell a jó kedv. Azonban mind jól tudjuk, hogy az élet nem csak ilyet tartogat, de mindegyiket fogadni kell. Ha fáj a fogam, ő már előre érzi, ahogy mondom, ő pontosan jól tudja, hogy milyen. Nem mondja azt, hogy ó nem fáj az.
Nem monológot folytatok, és magamnak mondom, hanem Ő visszareagál. Ő nem fárad bele engem meghallgatni. Pedig egy jó ideje már van mit hallgatnia.