Tornay András

NAPFOGYATKOZÁS
Minden egyes magért négykézláb kúszom
Nem panaszkodom,
Tényleg elszórták a búzaszemeket
Így nincs is semmilyen mentségem
Ebben a félelmetes labirintusban
Csak ne zavarna, hogy olyan sokszor megbotlom
S az igazat megvallva,
A fehér botom is útban van nagyon.
Az segítene a legjobban,
Ha nagyon szorosan fognád a vállam…
És csak arra kellene figyelnem,
Hogy belecsússzak a lábnyomaidba
Szeretném érezni gyöngéd szorításod
Kezeid melegségét
Itt legbelül hihetetlenül nagy a sötétség
És visszafordíthatatlanul csökken a napok száma


JÁTSZÓTÉR
Tapasztalatlanság illata
Féltett és óvatos érintés
Most mérföldes falakat rombol
Feltámadt szabadságom
Angyalok simogatnak
Gyász és születés
Határtalan játszótérré válik
Ahol nem szúr a fű
Nem szédülünk el a körhintán
S nem horzsoljuk meg karjaink
Ha örömünkben túl gyorsan szaladgálunk...
Hirtelen megállok és
Oldalra szegezem tekintetem
Majd előre, majd hátra,
Majd ismét ellenőrzöm
Gondosan az összes létező irányt...
S ekkor bárányszívem
Oroszlánüvöltéssel kiáltja minden
cimborának és játszópajtásnak
szülőnek és jó barátnak
papoknak és kurtizánnak
tudósnak és ostobának:
Ez a játszótér nincs bekerítve!

NINCS IRÁNY
Ismerős az ülés, ismerős a járat
csukott szemeimmel számolom a fákat
most mikor álarcok lehullnak nagy hőseimről
most mikor reggeli kávémban oldódnak
holnapom titkai
mikor egyirányú utcában is útmutatást várok
mikor a park csak egy képernyő
s a hold csak egy gépelés
mikor a folt is rég elszakadt
nem fér el több fércelés
saját ajtóm előtt sem tudom
hogy hazaértem-e biztosan
Minden ajtón kopogtatok,
de nem nyílik meg egy sem
Gigantikus sivatagban meddő kútba estem
már álmaim sem emelnek igazán magasra
feladott terveim harapnak karomba
Kell, hogy legyen irány mit meg kell végre találnom
Kell, hogy legyen ösvény,
amin nekem kell majd járnom
Kell, hogy legyen kabát,
mely nem enged megfáznom
E silány pusztaságból haza kell találnom
Van irány és meg lehet találni
Létezik az ösvény, melyen csak neked kell járni
Lesznek ugyan napok,
mikor nagyon fogsz majd fázni
de akármerre indulsz, haza fogsz találni

ÖTLET DALOKHOZ #8 - MINDEN PERCBEN
Bandukolok a sötét utcán
emlékek és vágyak keverednek
minden percben dönthetek:
maradok vagy elmegyek
Minden percben dönthetek:
győlölök vagy szeretek
Minden percben dönthetek:
megtalálsz vagy kereslek
Minden percben dönthetek:
követlek vagy vezetlek
Minden percben dönthetek:
zokogok vagy nevetek

ÖTLET DALOKHOZ #11 - SZERETNÉK
szeretnék ragyogni
de a világ a sötétet szereti
szeretnék jó lenni
de a jót nem veszi észre senki
szeretnék lassan élni
de a gyorshajtás a minta
szeretnék szeretni
ha szeretet lehet még tiszta
szeretnék békében élni
de ma csak a háború a piacképes
szeretnék szépet teremteni
de a rombolás kap tapsvihart
szeretnék haza menni
de mindig csak rohanok
szeretnék valakit megmenteni
pedig csak áldozat vagyok