Speranta koncert. Úgy éreztem, hogy csak miattam szervezték meg. Egész este Isten beszélgetett velem. Nem hittem, hogy annyi ember közül, épp nekem üzen. Ez nem lehet igaz. Álmodok. Biztos, hogy álom. Nem akarom, hogy vége legyen, és hazamenet közben ébredjek fel. És akkor szinte mintha olvasta volna Isten a félelmem, hirtelen elhangzik, hogy haza is lehet vinni az otthonotokba. Igy egy kollekció cd-vel mentem haza a koncertről. Ezt csak a rajongók kedvéért mondom.
Én érdemlem a legkevésbé, ezek a gondolatok forogtak a fejemben. Micsoda megalázkodás. Az én szintemre lejött Isten, hogy megmutassa, hogy a Biblia nem mítosz, és, hogy a karacsonyi történet örökérvényű? Noha féreg vagyok, mégis amikor Isten a maga nagyságában, dicsőségében, tökéletességében meglep, olyankor én is nagynak érzem magam, és tudom, hogy örökké élek vele. Amikor Isten mélyen a szemembe néz, akkor elismerem, hogy ezt csak ő tehette, az örök szeretet.

http://www.youtube.com/watch?v=GZov8wwwUSk&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=BlBWbwabJEw
http://www.youtube.com/watch?v=HeC3CtP0nIc