Félelem
Nem is tudom hogy kezdjem, de mindenképpen ki kell írnom magamból... nektek (is). Az utóbbi időben szinte minden ellenkezőképpen sikerült az életemben, mint ahogy szerettem volna, és egyre kevesebbet éreztem jól magam a bőrömben, ami igen zavar... és ezek mind azok az érzések, amit pont elkerülni szeretnék, és helyette a másik oldalon járni, élvezni az életet.
Amikor "megálltam", megvizsgáltam a dolgokat, amik történnek, amiket bevonzok, teremtek, hiszen egyre inkább tudatosan igyekszem élni, csak nem találtam a megoldást, vagy csak hittem valamit, hogy na ez az, de akkor sem történt változás.
Szoktátok mondani, hogy megrekedtem - nos ezt éreztem én is. Sőt, inkább egyre csak olyan dolgok történtek, amit nem akartam.
Tudtam, hogy változtatnom kell, visszatérni önmagamhoz, na de hogyan, és mit?
Múlt héten volt egy nap, amikor végre mindent félretettem, és csak magammal foglalkoztam, majd jött a találkozó, ahol nagyon jól éreztem magam Veletek, de ezt már tudjátok. :)
Tegnap is este, egészen az éjszakába nyúlva olvastam, hallgattam, meditáltam.
Így aztán napokkal ezelőtt rájöttem, hogy én, aki soha nem féltem, igen is tele vagyok félelemmel, amit észre sem vettem, nem ismertem fel.
Na jó, akkor ezen dolgoznom kell...hogyan is? Hát kimegyek, és azokat a dolgokat teszem, amiktől félek, mert hogy a gyakorlat teszi az embert mesterré ugyebár!
Igen ám, de féltem, így csak halogattam, és az egészből nem lett semmi.
Megvizsgáltam, hogy is jutottam idáig? Azt hiszem tudom. A félelemmel együtt járt nálam az önbizalom vesztés is - nem tudom, ennek egyenes következménye-e minden esetben, mindenkinél, de nálam tuti ez a helyzet.
És tegnap valamit ismét megnéztem, kikutattam magamban.
Ki voltam, vagyok én igazából? Hogy is nem féltem én? Olyan dolgoktól, amire büszke is voltam picit, mert tudtam, hogy jól csinálom. Csak elfelejtettem.
Most felsorolok néhányat, mert tudom, felidézve elő tudom magamból hívni, és ezáltal erőt kapok a cselekvésre, a gyakorlásra, csak figyelnem kell rá.
- Az élethelyzeteink megoldása rendszerint az én dolgom volt, és igen nagy kihívásokkal teli, amiket szintén teli erővel intéztem, még csak eszembe sem jutott, hogy más kimenetele lehet, mint amint vágyom, hogy a legjobb legyen. Sikerült is minden, sokszor magam is meglepődtem, hogy mennyire jól végződtek a dolgok.
- Soha nem féltem odamenni akár egy "nagy" emberhez, ha a közbenjárására volt szükség, vagy más esetben.
- Egyenrangúnak, egyszerűen embernek tekintettem mindig mindenkit.
- Soha nem féltem attól, hogy mit gondolnak, vagy ha tudtam is, nem zavarta meg az én érzéseimet, és a cselekvéseimet.
- A munkáim során is tudtam, hogy a legjobbat nyújtom, és teszem, és elfogadtam minden ellenkezést, vagy nem elfogadást, és továbbléptem.
- Mindig élvezettel vártam a dolgok alakulását, és élveztem is a végkimenetelt, de még a göröngyökkel teli utat is hozzá.
- Rengeteg apró örömet fedeztem fel a külvilágomban, és ezeknek is mindig örülni tudtam.
- Minden újat élvezettel fogadtam, és engedtem magamhoz, és örültem neki.
- Tudtam, hogy Isten kegyelme rajtam van, olyan dolgokkal áldott meg, amiknek sokan bizony nagyon örülnének!

Hát ez voltam én, és ezt hagytam elszunnyadni, lerombolni, mert elhittem, hogy mások erősebbek, többek nálam, ami bizony nem igaz. Lehet, hogy vannak, akik jobbak másban, mint én, de az is lehet, hogy azt, amit én végigcsináltam, Ők nem lettek volna képesek, vagy nem így. Amikor azt írtam itt az oldalon, hogy újra önmagam vagyok, ezt is éreztem, de már tudom, hogy azok csak pillanatnyi érzések voltak, és csak kis szikrácskák belőlem, de az igazi énem jó mélyen elrejtezett.
Most tehát felállok, előszedem és leporolom az igazi Önmagamat. A félelmeimet lecserélem a mindenben ott lévő örömre!
Elindulok újra az életem igazi útján, amit én igaznak álmodok, és élvezettel figyelem, fogadom minden történését, hogy a boldogságom is állandó, és igazi lehessen ismét!

Jó, hogy megálltam, és vizsgálatot tartottam, mert megkaptam a választ, a belső hangomra hallgatva! :))
Köszönöm, hogy vagytok, mert álatlatok, az írásaitoktól is mindig jön valami segítség, gondolat, öröm! Na meg azt a nagy szeretetet, amit adtok mindenkinek, nem csak nekem, és én is szerethetlek Benneteket!
És tudjátok, hogy mindettől most milyen boldog vagyok?

Remélem akiknek hasonló gondjai vannak, talál "vallomásomban" magára is alkalmas megoldást.

Ui.
Csodás napokat Nektek is.
(ismeretlen szerző)