Kétségbeesem sokszor én is
A világon és magamon,
Gondolva, aki ilyet alkotott:
Őrülten alkotott s vakon.
De aztán balzsamként megenyhít
Egy drága testvér halk szava,
Ki, mig itt járt, föld angyala volt,
S most már a mennynek angyala:
"A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha - legszebb perceinkben -
A színéből is valamit.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment