Eszter, Visky Ferenc

A Kísértő gyakran le akar szerelni minket: "Ne kiálts, üres az ég, nem jön felelet, itt már Isten sem segíthet."

A királyhoz mindenképpen be kell menni, de semmiképpen sem lehet hozzá hívatlanul menni. Hívatlanul megjelenni halált jelent, hacsak a király ki nem nyújtja az aranyvesszejét. A mennyei királyhoz sem lehet hivatlanul menni, mert Ő mindig hív magához...
Eszter mégis ingadozik... Ezt a kísértést magunkba is megtaláljuk. "Fiatal vagyok és máris a halál, hátha lenne valami más megoldás is. Ó, ha nem törvény ellenére kellene bemenni, ha símán mennének a dolgok, ha el lehetne kerülni a kockázatot. Az értelem és a hit küzdelme ez: mindenki átéli ezt és mindenkinek meg kell vívnia.

"...böjtöljetek érettem, és ekképpen megyek be a királyhoz". A törvény ellenére készült bemenni: vagy elvész, vagy ajtó nyilik a törvényen, a kegyelem ajtaja. Eszter maga ellen döntött, és így maradt győztes. Nem a maga erejére támaszkodott, a maga hősiességére, hanem népének imádságára, vagyis a kegyelemre, azért, hogy kegyelmet találjon. A szabadulás mindig a magunk elleni döntésben áll. Aki önmagát elvesztette, azt nem veszíthet el más. Kegyelmet kérni csak a kegyelemre támaszdokva lehet. Senki sem képes önerőből járni a halálnak útját.

Mi segítségül szoktuk hívni Istent, ám Ő gyakran azt tanácsolja vegyük ígénybe testvéreink felemelt kezeit.