Őrült király, avagy részeg király?

Mindenki azt gondolná, hogy megőrült az a király, aki egy koszos, büdös koldust néz ki magának. Még sokkal inkább gondolná ezt így maga a koldus. Mi történt, na jól van, várjuk, hogy kijózanodjon. Adjunk neki időt. DE a király nem tágít. Hívja magához a beteg, nyomorult szegényt, aki minden emberi sorsnál mélyebbre jutott. Egy lépés már csak, és bennt vagy a palotában. Hangzik el, miután a koldus mindenféle mellékúton megpróbált elmenekülni. Minden belefért eddig az elképzelésébe, ami a megvetést, kirekesztést illeti. Kidobják, megverik, csúfolják, cikizik, stb és mindezt jogosan. Csak senki nem gondolta ám, hogy egy romantikus jóképű, vicces, szorgalmas gazda fogja elrepíteni. Ilyen fordulópontra igazán nem számított.
Identitástudatunk nem magunkból fakad, tehát, hanem abból, hogy kicsoda Ő. A legnagyobb király!!!!!!!!! Mivel korábban alacsony sorsban élt, nagyon tudta értékelni a palota díszét, fényét. Tehát, mindenestől bónusz a király jelenléte. Ez a koldus nem a szegénység evangéliumát hirdette, hogy feltétlen zsíros kenyeren és síma vizen kell élni, hanem mindig is kiváncsi volt arra, hogy vajon mi minden lehet egy királyi asztalon. Lassan mindenből fogyasztott, és áldására vált.

Ilyen Istennel járni. Igazi kaland. Ő egy elegáns, bátor uralkodó, aki felveszi a szegény, nincstelen sorsát. Egy ilyen uralkodó biztonságot és békességet jelent az országnak.

Már nagyon várjuk, hogy bűn nélkül érkezzünk meg a lakomára. Megmosva, tisztán, illatosan, frissen, ápoltan.