Páratlan helyzet, Gini Andrews

Mennyi súlyt bír egy emberi kapcsolat elhordozni?
Az a veszély fenyeget, hogy tönkretesszük az egész épitményt és sikerül elérnünk, hogy egy ember úgy érezze magát, csapdába szorították, semmit sem ér és kudarcot vallott, mivel azt akartuk, hogy töltse be szívünk összes vágyát.
Akkor most így megyünk tovább, ezzel a belső ürességgel, a titkos magánnyal, a hiánnyal ami felébreszt minket éjszakánként, és belül iriggyé tesz, mikor látunk valakit, akinek megvan az, amit mi is szeretnénk?
Van korlátlan szeretet. Szeretet, amely mindig jelen van, mindig a tied, mindig teljesen megért és elfogad téged, de ez csak isteni szinten létezik, és soha nem az emberin. Isten meg akar ajándékozni vele, de soha nem fogja rád erőszakolni. Úgy mint teremtményei, Ő is arra vár, hogy keressék.
Ez azt jelenti, hogy nincs szükségünk emberi társaságra, emberi szeretetre, házasságra? Természetesen nem. De azt hiszem, Ő néha vár, míg megtapasztaljuk azt a tátongó ürességet önmagunkban (mely jóval nagyobb annál, hogy bármely pusztán emberi lény betölthesse), mielőtt megengedi, hogy figyelmünk elterelődjön a fő kérésről azáltal, hogy kisebb szükségeinket kielégíti.
Ez a legnagyobb dolog amit az élet ajánlhat. Egy mélységsen személyes, napról napra, óráról órára tartó szeretetkapcsolat az élő Istennel, és ez nyitott lehetőség előtted éppúgy mint házasságban élő testvéreid előtt. Minden ami szép az életben ezt emeli ki, de ezt semmi sem pótolja.