Sokszor segitsegunkre van, az, hogy mas Rajongoi Istennek hogyan fejeztek ki lelkesedsuket egy bizonyos irodalmi mufajban. Ez a vers nagyon inspiralo szamomra.

Igy igaz, vágyom utánad. Ejtem,
elvesztem kezemből önmagam,
nem remélve, hogy tagadni merjem,
azt, mi tőled árad rezzenetlen,
és komoly, merő, rokontalan.

...rég: ó mily Egy voltam, semmi engem
el nem árult és nem szólitott,
mint a kőé, olyan volt a csendem,
mely fölött a forrás átcsobog.

Ám e lassú, párhetes tavaszban
engem a néma, öntudatlan
évről most letörtek könnyedén.
Összezárva, langyos, árva létem
most valaki tartja kezében,
s nem tudja, tegnap mi voltam én.

(Rilke)