Én is haza tértem mint a tékozlófiú,
koszosan, éhesen, kiégve
azt hittem, hogy soha nem kellek az Atyának.
Nagyon dobogott a szivem mikor közeledtem,
Láttam, hogy kinn áll a kapuban,
mégjobban összeszorúlt a szivem.
Atyám vétkeztem ellened, akartam mondani,
De ő karját kitárva magához szoritott,
És megrendelte a legnagyobb vacsorát.
Ő szerető Atya aki visszafogad,
bárhogyan is elrontottad.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment