Ne lázadj

Fogadd el sorsod. Ha Isten egy beteg mellé helyezett, akkor biztos, hogy azzal célja van. Megakarja tanitani azt, hogy mindenben hálás légy. Nézz körül és akkor látni fogod, hogy vannak olyanok akik ettől is súlyosabb terhet cipelnek. Nem könnyü egy olyan betget ápolni, aki ráadásul egy kedves családtag. Látni azt ahogy napról napra fogy el az ereje. Leépül és ezzel a tudattal kell szembenézni, hogy ő már soha többet nem lesz az az anyuka aki régen volt. Nagyon nehéz azzal a tudattal kisérni egy ilyen személy életét akin sajnos nem tudunk segiteni. Nem lehet visszaforditani ezt az átkos folyamatot. Tehát betegápolást végezni nem is olyan egyszerü. Naponta oda kell tenni a helyzetet Isten elé, hogy Ő dicsőitse meg magát. Nehéz nagyon naponta ugyan azt a rutint végig csinálni, azonban ha örökkévalóság szemszögéből nézem a dolgokat, akkor tudom, hogy egy korty viz sem veszti el jutalmát. Isten tudja és látja a helyzetet. Azt is látja amikor türelmetlen vagyok és akar adni változtatást, hiszen Ő tud csodát tenni. Ő képes a gyarlóságom ellenére is felhasználni egy olyan helyzetbe amikor nem látványos dolgot kell tenni, hanem alázattal az Ő tetszését keresni mindennapi teendőim között. A betegek nagyon érzékeny emberek, ők azok akik elsősőrban észlelik ha a gondozójuk nincs jó lelkiállapotba. Erdemes tehát és muszály naponta megmosakodni és tisztán végezni ezt a nemes feladatot.